Szomorúan nézem a hideg tájat,
2004.08.28. 20:26
Szomorúan nézem a hideg tájat, Körülöttem lebegnek az árnyak, Hajammal játszik a süvítö szél, Bennem már csak halványan él...
A remény lángja halovány már, Nem lépsz, akárhogyan is fáj. Sokszor találkozik tekintetünk, De mi szótlan tovább megyünk.
Varázslatos a mosolyod felém, "Szeret téged, látom a szemén" Mondják szüntelenül a szavak, De tudom, remélni nem szabad.
Pedig én is érzem, ami elindult, De félek, hogy már el is múlt. Mikor te a közelemben vagy, Valami a szívemben lángra kap.
Egyre telnek, a napok, a hetek, Megörít, hogy nem lehetek veled. Már lassan nincs is eröm élni, De érzem, hogy várni megéri.
|