Ordítok, de te nem hallod,
2004.07.29. 19:35
Ordítok, de te nem hallod, Középen egy nagy teremben, Sikítok, ahogy torkomon kifér, De a hang eltűnik a végtelenben.
Sírok, de nem látod, csak nevetsz, Könnyem a mezőt szántja, Egy hervadó virág vagyok csak, Kit még a szél is bántja ...
Megfognám kezed, de nem tudod, Nem érzed, ahogy hozzád érek, Nem kell sok, egy nap veled, Igazán nem sokat kérek ...
Énekelek, énekelek neked egy dalt, Az álomnak, s kettőnknek egy dalt. Az álomnak, mely soha nem volt igaz, De engem mégis rabságban tart.
Halhatatlan leszek,csakis érted De azt sem látod, ha ember vagyok Nem is értem, miért adjak fel Érted a Holdat és minden csillagot.
|