Tudod, miattad szállnék messze,
2004.07.29. 19:29
Tudod, miattad szállnék messze, Repülnék melletted a végtelenbe. Nem lenne fájdalom, mint régen Csak repkednénk boldgan az égen.
De nocsak. Hová került testem? A felhőkből egy szakadékba estem. Most csak zuhanok, az erő földbezúz, Kell valaki aki innen az életbe húz.
Valaki ... már rád sem merek nézni, Hiszen tőled ennyit sem lehet kérni. Nem tudsz erről semmit, csak állsz, Csillagszemeiddel egy csodára vársz.
Mosolyoddal fürkészel engem, Hamis mosoly, de simogatja lelkem. Aztán persze elfordulsz tőlem, Mondd, nélküled mi lesz belőlem?
Most csak zuhanok egyre lejjebb, A szakadés elnyel, egyre beljebb, Kéne egy láthatatlán szárny. Mit te adhatsz, de feltűnik egy árny.
Lassan mozog, homályos még, Látom, hogy szemeiben máglya ég. Oh, körötte micsoda furcsa nesz? Talán nem a halálszele ez?
Ideért mellém, nagy a vágy, Hogy megfogjam kabátját. Megfogja kezem, érintése gyengéd, S odavisz, látod? Odahoz melléd.
A szakadék eltűnik hirtelen Rózsa eső esik melelttünk, szüntelen Mosolygsz, mikor egymásra nézünk. Már ezért is értelmes volt élnünk.
|