Angyalnak látszom mélyen,
2004.07.28. 19:50
Angyalnak látszom mélyen, De a poklod vagyok régen. Jóságom híre messze szaladt, De gonosz vagyok a bőrőm alatt.
Mikor azt hiszed megismertél, Megváltoztam, el is mentél. De elfelejtetted az átkomat, Hisz összetörted az álmomat.
Miután oly rútúl átvertél, Azt hittem, sosem szerettél. Éjszakákat sírtam végig, Fájdalmam lehatolt a vérig.
Mosolyogtam, mikor láttál, Furcsa, hogy megint vártál. De már lelkileg meghaltam, Így könyörgésed nem halltam.
Viszont te átkozott voltál, Csak keserűséggel szóltál, Nem voltam itt mikor fájt, A bánatom érezted át ...
Mi törtük meg egymás életét, Szétromboltuk a féltekét, Én még mindig rád vágyom, Te maradsz a legszebb álmom.
|