Szememből a könnyeim hullnak,
2005.02.25. 20:46
Szememből a könnyeim hullnak, Nincs erőm, hogy boldogságot mutassak… Gyenge vagyok, nincs az életnek értelme, Nincs a szívemnek már védelme… Szeretlek Édesem, még is szenvednem kell, Az emlékek, oly gyorsan futnak el… Nem hallod, pedig belül tombol, Lassan teljesen lerombol. Nem tudok, már örülni, Csak szépen lassan megőrülni. Fáj a szívem, érted sóvárog, Lelkem a kihalt utcán sompolyog. Hol vagy, szükségem van Rád? Miért húz a szívem Hozzád? Könyörgöm, válaszolj, nem tudok mit tenni, El fogok az élet tengerében örökre veszni. Nyújtsd a kezed, hogy megmentsél, S szemedből sugározna: szeressél… Szerelem??? Nem tudom… De a szenvedést nem bírom… Szavaim az üres szobában csengenek, Nem szólnak senkihez elvesznek… Eressz élet, messze, hagy szálljak, A szerelmemig meg se álljak… Már nem érdekel a világ, Elhalt a számomra értékes virág. Eressz, nem hallod, Ne engedem, szívemet nem vallatod. Senki se vagy, de játszod az eszed, S ezt már észre se veszed… Gyűlöllek, s csak ezt üvöltöm, Takarodj, szinte könyörgöm. Szívembe sebet vágtál, Az emlékekkel elfagytál. Nem akarok többet Rád gondolni, Nem érdemes érted szomorkodni. Eressz el végleg szerelem, Mert a boldogságot meg nem lelem.
|