Vércsepp, mely a szívedben ég,
2004.11.27. 21:35
Vércsepp, mely a szívedben ég, érzed talán végre itt a vég. Minden éjjel a pokolba jársz, a saját halálodra vársz. De miért? Hisz sose bántott senki, melletted áltt a bajban mindenki. Túl sok az emlék, már nincs Benned érték. Eltűntél, mint egy csillag az égről, csak a fájdalom maradt a múlt hétről. HOvá merültél, hova tűntél, hisz örök barátságot esküdtél. De Veled együtt örökre eltűnt. Csak azt akartam, hogy velem legyél, s hogy örökre a én szavamra higyjél. Azon az estén meghaltál, az angyalaidhoz szálltál. Hófehér szárnyával betakarja tested, SZERETLEK- az égre festetted, tolakkal, mely a szerelem jelképe, az örökké tartó pillanatok emléke.
|