Egy este mikor csillagos az ég néz fel,
s tudd, hogy én gondolok Rád,
Nézem az éget,
s benne meglelem két kék szemed,
Melyet elnéznék egész nap,
ha belenézek elveszek….
Talán egy örvény sodor el,
de szemedtől szabadulni nem tudok,
Kezed érintése, megbabonáz,
a finom érintés, a kezed puhasága,
Ha rá gondolok,
szívem erősebben dobog…
Mert Te vagy az ember,
aki meghallgatja, ha sokat sírok,
Ha sokat nevetek,
s sose az érdekelt,
hogy mik az érzéseid,
Mert némán szerettél,
de szíved legmélyéről.
Köszönöm Neked a csodás perceket,
a csodás órákat…
mikor az ég beborult,
el kezdett esni,
azt az éjszakát sose feledem,
Tested takart védett engem,
mint egy törékeny virágot, ahogy
Magadhoz húztál,
egy álomvilágban éreztem magam,
ahol csak Te és én vagyok,
S más nem számított…
S az a csók, mely gyengéd volt,
az eső hűsítette testünk,
De lelkünk izzott,
s az ajkak puhák,
de mégis követelőzőek
Táncot jártunk
Az esőben s igazán boldog voltunk.
A bőröm a hajam vizes volt,
ott álltam, mint egy kislány,
s a srác szemét néztem,
S csak néztem,
nem tudtam mit mondani,
de itt nem volt súlya a szavaknak,
Mind a ketten egyre gondoltunk,
egy érzés, s ugyanaz a vágy,
de haboztam,
Vajon jót cselekszem-e,
vajon nem fogom-e megbánni. S mikor vizes ujjával
A bőrömhöz ért csak úgy sistergett,
s ezek a gondolatok tovaszálltak, mint
Valami rossz álom.
Nem ígért semmit,
nem tett nagy ígéreteket,
megfogta kezem,
Csendesen felém hajlott,
s fülembe súgta: SZERETLEK…
Megremegtem, mert elhangzott a varázs szó,
a srác szelíden nézett rám, de
Nem szólt semmit csak nézte ázott hajam
csak szíve verést hallottam,
S éreztem a szívem felé húz,
mintha a szív tudta,
amit én még nem…
Az érzések,
melyek úgy zúdultak rám, ahogy az eső…
Ott álltunk az esőbe,
s én lassan megcsókoltam,
finoman és gyengéden,
Meglepődtem magamon,
de nincs mit titkolnom szeretem…
Felnéztem az égre,
ahol a felhők mosolyogva néztek vissza,
s egy könnycsepp
Hullott ki a szememből,
mert tudtam, hogy ez a szerelem