Viki, amint belépett az ajtón, megszólalt a telefon. Mintha csak arra várt volna, hogy hazaérkezzen a lány. Megindult a telefonhoz, de ZSolti előbb odaért. Rámosolygott a megérkezőre és felvette:
-Igen?
-Jó napot. Zsoltival beszélek?
-Igen.
-JAkson őrnagy vagyok a rendőrségtől.
-Jó napot.
-Azért hivom, mert van egy személy leirásunk valakiről, akit esetleg ön is ismerne, vagy már látta és tudna segiteni nekünk. A szomszéd hölgy adta a személy leirást.Nagyon megköszönném, ha betudna jönni, és megnézné a képet.
-Mikor lehetne bemenni?
-Ha akarja, akkor most is bejöhe.
-BArátnőm is jöhet?
-Ismerte ZSófit és a társasági körét?
-Annyira nem mint én, de mondhatjuk, hogy igen.
-Ok.Jöhet ő is.
-Köszönöm. Szeritnem egy félóra mulva már ott is lennénk. Megfelel önnek?
-természetesen. Akkor várom önöket.Viszlát.
-Viszlát.
Két perc mulva már ZSolti a vidám Vikkel beszélt.
-Ilyen jól sikerült a találkozó?-érdeklődött
-Igen.Elmeséljem mi volt?
-őő...egy kicsit asszem ezzel várnod kell.
-Miért??-lepődött meg a lány.
-A rendőrségtől hivtak. Bekéne mennünk, hogy megnézzünk egy képet. Egy gyanusitottról.
-Miért kéne nekem is?
-Mert nem szeretnék egyedül menni..
-OK.


Kis idővel később már a rendőrségen voltak.
-A hölgy azt is mondta, hogy a férfit többször is látta Zsófi társaságában.-mondta a tényeket a rendőr.
-Tudnak önök vmit arról, hogy barátja lett volna a lánynak?
-Nem rég még én is a barátja voltam. -mondta egyhangúan ZSolti
-Igen erről tudunk. -helyeselt őrnagy.-És Önön kivül? Nem érezte ugy, hogy csalta volna önt?
-Őszintén? Nem. Ahhoz tulságosan ragazkodott hozzám. Legalábbis ezt mutatta.
-Aha.
Kopogtattak az iroda ajtaján.
-Elnézést a zavarásért, de itt van a kép amit kért.-mondta a belépő.
-Köszönöm.
-Én már láttam a képet-fordult a vendégekhez- De önök még nem. Megnéznék?
Átnyujtotta a papirt.
Vik közelebb ült Jacksonhoz, ezért neki lett átnyujtva.
A lány nem nagy figyelemmel vette át. Nem hitte, hogy ismerős arcot pillant meg. De tévedett. David szemei néztek vissza rá.