Viki vidáman ment haza délután. Egy beszélgetésen volt túl. Egy olyanon amit már rég megkellett volna ejteni. De mégis csak most tették meg. De jobb később mint soha!
Szinte repült örömében.
Nem hitte, hogy ennyire jó érzés lehet, ha az ember kibékül a barátjával.Végre meg tudott beszélni mindent a Gáborral. Ennek örült igazán.
Végülis mit hitt?
-NEm tudom. -mondta hangosan magának, elfelejtve, hogy egyedül van s hogy épp egy utcán tart hazafelé.
Pár járókelő utána fordult. „Ki ez a vidám ember? Miért mosolyog ennyire?”
Vik kiabálni tudott volna. De nem tette. Egyszerűen csak folytatta az utját nem törődve az emberekkel.
Eszébe jutott, hogy mennyire izgult az elején. Annyi hülye kérdése volt: „Ugye nem nagyon haragszol, hogy rátok nyitottam? Nem direkt volt.” Gábor nagyon jól tudta, hogy nem szánt szándékkal nyitott rájuk. Csak elfelejtett kopogni.
Viki ugy ment barátjához, hogy régi dolgokat is átbeszéljen vele: „Miért nem mondtad el, hogy barátnőd van?” Fakadt ki a lányból a vége felé.
„Nem tudom” Ennyit válaszolt Gabi. „Ugye nem képzeled, hogy elfogadom ezt a választ? Úgye nem?” Vik akkor valamit észre vett a fiú szemében. Nem tudta mi az, de nem tetszett neki.
„Nem akarsz valamit mondani nekem?” kérdezte aggódva Vik akkor.
Viki most, mikor már túl volt mindenen, még most érzezte, hogy milyen mélyreható volt az a pár pillanat csend ami a kérdése után következett. Megremeg egész testében. Eszébe jutott Gábor válasza: „Mit vársz egy olyan embertől, aki maga se tudta, hogy mit akar?” Vik akkor nem válaszolt semmit. Nem tudott, de Gábort ez nem nagyon zavarta. Folytatta: „Gondolom most nem érted a szavaim. Pedig egyszerű. Azért kezdtem el járni Emivel, hogy valakit eltudjak felejteni. Valakit,aki soha nem lehetett az enyém és nem is lesz soha..” „ Miért??” „ Miért nem lehet az enyém?..Viki, te tényleg nem tudod, hogy ki az?”
„Nem” „Vik, te vagy az a valaki”
A lány csak hápogni tudott akkor. Gábor folytatta megelőzve a kérdések áradatát, amik feltörtek Vikben.
„ Igen Viki, már egy ideje beléd voltam zugva. Nem tudtam mit tenni ellene. Mikor már ott voltam, hogy elmondjam neked, akkor jött Emőke a képbe és ő ráébresztett arra, hogy ne várjak rád. Ugysem fogsz úgy nézni rám mint egy pasira. Számára viszont egy idő után nem lettem közömbös. Ugy voltam vele, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Ő is igy volt vele. Igy lettünk egy pár.” Akkor ismét csönd következett.