Élet a szerelem után 47.
2005.05.01. 18:15
Viki nagy léptekkel közeledett Gabiék háza felé.
NAgyon gondolkodhatott, mert az utcán többször is neki ment embereknek.
Viki nagy léptekkel közeledett Gabiék háza felé. NAgyon gondolkodhatott, mert az utcán többször is neki ment embereknek. Egy öreg nénit majdnem felis lökött, olyan gyorsan haladt. -Bocsánat!-fordult a nénihez, aki megrovó pillantásokat vetett rá. - Az orrodig se látsz ifjú hölgy?? -Mondtam, hogy bocsánat,-és ezzel ott is hagyta. Tovább gondolkozott. "Remélem, nem lesz baj, hogy hivatlanul foogk beállítani. Csak legyen otthon." Befordult az utcasarkon,ami barátja házához vezető házsorra nézett. -Már csak pár lépés. Már cak pár lépés. -mondta magának. és nézte,amint a lábai előre lépkednek egymás után. Egyszer csak egy ajtó állta utját. Megérkezett. -Máris itt vok? Én még nem készültem fel!-mondta és már megis akart folrdulni, de mintha a keze nem akarta volna ezt. bekopogtatott az új ajtón. Vik mivel nem tehetett mást, csak egy nagy levegőt vett. NEm sokára Gabi anyukája állt vele szemben. -Szia Viki! -Csókolóm! -Örülök, hogy látlak! Már azt hittem, hogy nem is fogsz soha meglátogatni minket! vik nem szólt. -GYere beljebb! vik már sokszor volt itt. MEg szokottan vette le a cipőjét. -Kérsz valamit inni? -Nem köszönöm. Gábor itthon van? -Igen. Emúőkével fent vannak az emeleten, -Jahj. Erre nem is gondoltam. Igy, hogy fogok vele beszélni?- hagosan csak ennyit mondott:-köszönöm. -Biztos nem kérsz semmit? -De. -Mit? vAn itthon limonádé, szóda..... -Mind1. -ok.- és egy pohárba jéghideg limonádét töltött a lánynak. -köszönöm. -csendben elkezdte inni.HAmar elfogyott.Lerakta és elindult felfelé. -Majd csak lesz valahogy!-mondta magának és lassan megfogta a kilincset.Nem hallatszott semmi zaj benntről. Lenyomta és kinyilott előtte az ajtó. A látvány ami elé tárult, megbénította. A szobában ott volt Emi és Gabi. Az ágyon feküdtek. Egymáson. Meztelenül.
|