Zsolti előbb ébredt fel, ezért lement a konyhába és reggelit csinált. Felvitte az alvó lánynak.
-Ébresztő hétalvó!Szemedre süt a nap!- és megcsókolta.
-Reggel van máris?
-Igen. ÉS a reggeli is kész van már!-és oda vitte neki.
-Jahj.Köszi- mondta félálomban a lány.
-Nincs mit. remélem ízleni fog.
-Bzitos, hogy igen, mert te csináltad.Te nem kérsz?
-NEm. Inkább elmegyek és megkérdezem a kórházt, hogy van e beteg látogatás..Te addig csak egyél.

Pár óra múlva már a portán érdeklődtek, hogy melyik kórteremben van a Gábor.
-Jahhj. Annyira félek.
-Nem kell félned!
Felse tünt Vikinek, hogy végig egymás kezét fogták.
-NEm tudok bemenni oda-és megállt az ajtó előtt.
-Miért ne tudnál! GYere!- és kinyitotta neki.
Bennt volt Gabi mamája.
-Sziasztok. NAgyon örülök nektek.
-CSókolom. Hogy van a Gábor?
-Ugyanugy. Végre levették a lélegeztető gépről, de más változás nincs.
Viki nem válaszolt sak leült egy üres székre.
-Nem kértek valami reggelit?-kérdezte Ibolya néni
-NEm köszönjük.
-ok.Akkor kicsit magatokra hagylak titeket.
-Én is önnel megyek, ha nem baj. -mondta ZSolti és a távozó asszony után ment.
Vik kettesben maradt az alvó fiúval.Annyi mindent akart neki mondani.....
-NEm szabad meghalnod-csak ennyit tudott mégis mondnai neki.- Nem szabad! Felkell ébredned!
MÍg vissza nem érkeztek a büféből a többiek,addig csöndben ült a beteg mellett.