Késő este értek vissza az utazgatásból. A család fáradtan kikászálódott a kocsiból, amit béreltek és bementek a szállodába.
A recepciós aki véletlenül tudott magyarul szólt Vikinek.
-Jó estét kisasszony. Üzenete érkezet.-mondta monoton hangon a férfi
-Igen?
-MA délkörül hivták magát,de mivel nem tartozkodott az épületben, ezért üzenetet hagytak.
-Mi az?-kérdezte kiváncsian Viki. Fogalma se volt, hogy kikereshette.
-Felolvasom ha nem baj: Szia VIki! Gábor anyukája vagyok. Ha megkapod ezt az üzenetet akkor hivj vissza kélek. Fontos. Kösy.
-KÖszönöm.-mondta Viki.-MEgkaphatnám a telefont?
-Természetesen- és már nyújtotta is.
Viki tárcsázta a számot.Hamar felvették.
-Háló?
-CSókolom Ibolya néni. Viki vagyok.
-Szia !Örülök, hogy megérkezett az üzenet hozzád.
-Csak most érkeztünk a szállodába.-mondta Vik mint magyarázkodás képpen.
-Azért hivtalak, mert ugy hiszem, hogy jobb ha rögtön értesülsz róla, hogy mi történt. Annak ellenére, hog ilyen távol vagy tőlünk....A fiam baesetet szenvedett egy barátjával. Hazafelé jöttek egy buliból, mikor Gábor elvesztette az uralmát a kocsijuk fellett. Felborultak és neki mentek egy fának. -itt elakadt a nő hangja.-Elnézést kérek, de még mindig nem tudom felfogni,hogy hopgy történhetett ilyesmi.....
Ismét pár pillanatig csend volt.
-A lány aki vele utazott, meghalt a helyszínen.
-ÉS Gabi?
-Kómában fekszik egy kórházban.
-VAlahogy ráveszem a szüleim, hogy haza engedjenek.-gondokodott hangosan VIki
-Nem várhatom el tőled, hogy haza utazzál!
-De én mégis otthon szeretnék lenni.
-Ok. Most mennem kell. Szia!
-Viszlát.