Élet a szerelem után 29.
2005.02.25. 20:35
Viki lepetten vette észre, hogy ZSolti nem ellenkezik. -Ezt nem szabadott volna.- mondta halkan fiú. -Tudom.-Vik csak ennyit válaszolt...Hisz ő se akarta...VAgyis ott és akkor nem kellett volna tényleg,de mit tehetett.Mintha nem is ő maga tette volna. Valaki más...Ő csak hagyta, hogy történjen. Pár másodperc múlva ismét csókoloztak. De most nem Vik kezdeményezésére. Zsoltiban feltörtek a rég elfojtott érzelmek és nem tudott uralkodni rajtuk....NEm is akart....MAga se tudta miért. CSókolhatta a lányt és ennyi elég is volt neki. -NEm szabad.-tólta el gyengéden a fiút magától. De hangjában benne volt a maradás. E mondat után már nem sokat beszéltek csak egymással foglalkoztak. Vikiről lassan lekerült az összes ruha. -Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy.-mondta Zsolti és magához húzta.
Egymáshoz bújva feküdtek pár óra múlva az ágyban. -Ezt nem szabadott volna, ugye tudod?- mondta Zsolti. -Tudom. Kopogtattak a szoba ajtón. -Ki az? -kiabált ki Viki. -Ki lenne?- válaszolt egy fiatal gyerek hang. .Mindjárt nyitom!- mondta Zsolt, aki ráismert öccs hangjára. -Mit csináltok???-tette fel kérdését a kis srác. NEm válaszolt egyikőjük sem. Csak gyorsan felöltöztek és ugy ahogy rendbe szedték magukat. -Megmondom anyunak, hogy kettesben voltatok a szobába és bezártátátok az ajtót is!-mondta a kissrác mikor kinyilótt elötte az ajtó. -Dehogy mondasz bármit is a szülőknek!-rivalt a gyerekre Zsolti. Viki egy darabig nézte hogy beszélnek majd kisétált a szobából.
|