Viki késve ért a megbeszélt helyre.

-Bocsi!

-Mondtam, hogy előbb indulj el, mert elfogsz késni!-mondta hugicája.

-Én meg mondtam, hogy ne okoskodj, mert megjárod!

-NE marjátok egymást!-monta szülőjük-Mindenki, akkor itt van? Indulhatunk?

Megsem várva a választ elindult egy kihalt utcán.

Hamar „klikkesedett” a csapat. A kis tesók együtt az apák ill. az anyák együtt és természetesen Viki és Zsolti ment együtt.

Nem tudta senki, hogy mit értett Viki mamája városnézés alatt, de hamar kiderült. Minden múzeumba elmentek és minden nevezetességet megnéztek amit csak találtak. Fáradtan estek be egy étterembe. Ismét farkaséhesen ették az ebédjüket.

Az ebéd után megbeszélést tartottak, hogy ki merre ezután. Végül az lett, hogy Viki és Zsolti kivételével mindenki visszament a szállásukra.

-10ig hazaérni!-köszönt el Viktől szülője.

-OK! Hellosztok!

-Semmi kedvem nem volt ilyen korán visszamenni a szállodába.-mondta Viki mikor a városban sétált Zsoltival-Bár anya elég rendesen kifárasztott.

-Nah igen. Nem hittem, hogy a szülőd ilyen brutál lehet.

-Hé! Ki engedte meg, hogy ilyen szavakkal illesd az anyumat???-kérdezte a lány, de lehetett hallani a hangján, hogy nem gondolja komolyan.

-Bocsánatot kérek őfelségétől.- és meghajolt a fiú.

-Bocsánatát elfogadom!-mosolygott Vik

Pár óra múlva Zsolti kéréssel állt elő.

-Nem akarsz lassan haza bandukolni?

-Nagyon akarod?

-Nekem mind1, csak kezdek ismét éhes lenni és nincs nálam semmi pénz.

-Hát sajnos nincs nálam sem.- És megmutatta az üres zsebeit.- Akkor nem marad hátra, mint hogy a szálloda lesz a köv uticélünk!-és előre mutatot.

Fél óra múlva már a halban voltak.

-Mennyünk vacsizni!-mondta Zsolti.-Mennyónk vacsizni, mert éhen pusztulok.

-Hozzátok vagy hozzánk?

-Hozzátok- mondta Viki.

-Ok, de előbb beugrok a szobámba.

Egy cédula várt rájuk Zsolti szobájában.

„Vik szüleinél vagyunk! HA akarnál valamit akkor náluk megtalálsz minket. Üdv: család”

-Szuper. Akkor nincs senki ismerős a közelben.-mondta Zsolti

-Közel egyenlő ez a szint.-javitotta ki Viki.

-Nah, mit csináljunk?

Viki körül nézett a szobában és megállapodott a szeme a TVn.

-Nézzünk TVt!- és már le is huppant a televizióval szemben lévő ágyra.

-Minek? Hisz úgysincs rajta magyar adó!

-ÉS akkor?-és már be is kapcsolta.

Zsolti is leült az ágyra.

Egy óra múlva még mindig a TVt nézték és csak nevettek.Valami komédiát találtak és az volt oly vicces.

Viki lassan közeledett Zsoltihoz. A srác nem tett semmit a lány közelsége ellen. Csak bámulta a műsort.

Nem akarta megcsókolni a fiút, mert tudta, hogy azzal mindent ledöntene amit eddig felépitett.

De akarta vagy sem mégis egyszer csak a fiú felé fordult és megcsókolta.