-Milyen volt a suli?-üdvözölte Viket Zsolti az iskola kapujában.

-Szuper, csak figyelni is kellett az órákon-hangzott a válasz.

-Na, merre megyünk?-tette szét a kezét Zsolt.

-Nekem mindegy, bár van egy olyan sejtésem, hogy a parkban fogunk kijukadni….- mosolygott Viki és elindultak a park irányába.

-Haragszol még?-váltott témát a fiú

-Te nem lennél az, ha a helyemben lehetnél?-kérdezett vissza Viki

-Nem tudom. Tényleg sajnálom.

-És ki a szerencsés?

-Egyik évfolyamtársam…Zsófi a neve….Nem hitte volna egyikönk se, hogy mi egyszer járni fogunk…Komolyan! Egyik délután korrepetáltam fizikából és háááát..

-Ne folytasd-vágott a szavába Vik.-Nem igazán érdekel, hogy csókoloztatok+ hogy milyen aranyos stb…..De szerintem érthető, hogy miért nem vonz a dolog.

-Bocs….Akkor miről beszélgessünk?

-Nem tudom….Tényleg! Hova mész a nyáron?

-Hát valószinű, hogy itthon maradok, mert nyári munkám lesz….Egész szünetben….

-Szegény! Majd gondolok rád amikor a hasamat fogom sütetni a tengerparton!

-De rendes vagy!

-Tudom!-és egy édes mosolyt erőltetett az arcára, hogy hitelesebb legyen.

-Hivatalos vagy még valahova a nyáron?

-Még nem tudom…Más nincs nagyon beterve…..

Pár percig csöndben sétáltak a melegben.

-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg Zsolti

-Persze.

-Miért akartál megcsókolni tegnap?

Viki nem válaszolt.

-Viiiiikiiiii!

-Biztos válaszoljak?
-Ugye nem akarsz semmit?csak a pillanat heve csinálta veled!…Nem érdemli meg a Zsófi…..-Nem folytatta a fiú mert ugy látta, hogy nem nagyon figyel rá a lány.

-NE gondolj semmire…