Viki hétfőn vidáman indult iskolába annak ellenére, hogy tudta nem fogja megúszni a gúnyolodást Barbietól és,hogy egy ZH vár rá amire alig készült.

-Hogy virul valaki!-üdvözölte a sulikapuban Viki egyik barátja, Gábor.-Mi történt veled? Rég láttalak ilyennek!

-Fogytam vagy 5 kg ot.

-Ilyen rövid idő alatt? De jó neked. Hogy csináltad?

-Nem úgy te buta! Lelkileg!-mosolygott Viki

-Jah! Az más. Mi volt?

-Mi, mi volt? Semmi nem volt…..csaaak

-csak?

-csaaaaaaaaaaaaaak…..találkoztam a Zsoltival.

-ÉS ez ennyire jó?

-Én se gondoltam volna.Nem is tudom miért de jó kedvem lett.

-És Dav?

-Dav meghalt.- komolyabb hang volt amin Viki válaszolt.Arca megváltozott,de nem olyan lett mint eddig ha a halott fiúról volt szó, hanem ez egy másik arc volt.-Meghalt és ezt el kell lassan fogadnom.Változtatni már nem tudok a múlton, csak a jövőn.

-Ez igaz.

-Mit vágsz ilyen bamba képet?- kérdezte Viki a srácot és közben meglökte.

-Milyet?

Elkezdtek szaladgálni a folyosón, de egyik tanár rájuk szólt.

Nem volt kedvük abba hagyni, ezért az osztályteremben folytatták a padokon.

-Mennem kell.-mondta lihegve Gábor.

-Köv szünetben folytatjuk?

-Hát nem tom.

-OK. Úgyis nekem is tanulnom kéne bioszra.

Becsöngetésig volt még pár perc hátra és Vik tudta, hogy nem sokára rákezd Barbie baba.

-Nah mivan kis, csaj?-lépett Vikihez

Vik nem válaszolt.

-Leharapták a nyelved?-kérdezgette tovább

Viki ott hagyta Barbarát.

-Ez nagyon jól esett-mondta Vik magának. ÉS rápillantott a meghökkent lányra.

Egyik órán eszébe jutott Zsolti. Gondolkodott, hogy irjon e neki susmust, de végül igen mellett döntött.

Zsolti is unatkozhatott az óráján, mert rögtön vissza irt a lánynak.

Rájöttek, hogy mindkettőjüknek szabad a délutánjuk, ezért összefutottak „véletlenül” suli után.

Ismét a parkban lyukadtak ki. De most már felhőtlenül beszélgettek, mint akik régóta a legjobb barátok.

-Nem ülünk le egy padra?-kérdezte Viki-kicsit már elfáradt a lábam.

-Jahj, szegény. Lásd milyen jó szivű vagyok, megengedem , hogy megpihenj egy padon.

Vik elkezdett hirtelen szaladni.

-Hova futsz?

-Oda!-mutattott egy öreg tölgyfára. Mikor a fa alá ért, lehuppant a puha fűre és elterült.

-Pad már kicsi neked?-mondta Zsolti mikor utol érte a lányt.

-Nem jobb itt?

-Nem azt mondtam hogy nem.

Egy ideig még beszélgettek minden féléről. A szakitásuk nem került mégsem szóba.

Viki hirtelen közeledni kezdett Zsoltihoz és már szájon is csókolta mikor a srác eltólta magától.

-Mi a baj?-kérdezte Viki meghökkenve.

-Barátnőm van.

-Tényleg? Akkor miért hagytad? Miért engedted, hogy megcsókoljalak?

-Nem tudom.

Viki felállt. ÉS ott hagyta a fatörzsének dölő Zsoltot.