Viki nem hitte, hogy komolyan gondolta Barbi, az osztálytársa a fenyegetőzését.

Sajnos hamar rájött, hogy tévedett.

-Elmarad az órátok!- szólt az osztálynak egy nő.

-Szuper!- kiabálták páran és máris elkezdtek öltözködni.

Viki nem sietett, nem volt semmi dolga.

Utolsóként hagyta el a teremből.

-Szia!-lépett hozzá Barbi.

-Hello.-köszönt Vik és kicsit meggyorsította a lépteit, mert rosszat sejtett.

-Hova sietsz?-állíttotta meg Vikit.-Gyertek!- szólt pár csajnak akik egy csoportba tömörűlve dumáltak.

-Mit akarsz?-kérdezte Viki.

-Emlékszel? Pár napja te olyat tettél amit nem kellett volna. Én akkor megmondtam, hogy vissza kapod.

Oda értek Barbi haverjai.

-Ugye viccelsz?

-Nem szoktam.- és körül állták Vikit.- Nah most nincs nagy szád?

Viki nem válaszolt, azt nézte, hogy hogyan kerülhetne ki a gyűrűből amit köré csináltak.

-Nem tanítottak meg arra, hogy válaszolni kell ha kérdeznek?-kérdezte Barbara és meg sem várva a választ gyomrom vágta a lányt.

Vik térdre rogyott. Ideje se volt felállni, mert kapta a következő ütést ami az arcát érte el.

-Tetszik?-kérdezte az egyik csajszi.

-Könnyű 5 egy ellen. –Vik csak ennyit tudott mondani, mert ismét meg ütötte az osztálytársa.

Viknek eleredt az orra vére.

-Ennyi elég lesz. Remélem ráébredtél, hogy velem nem vitatkozhatsz.- mondta Barbi és ott hagyták.

Viki csak térdelt és nézte, hogy hagyják ott.