-Viki! Megmondanád a helyes választ?-kérdezte a tanár

-Nem.

-Nem? Talán akkor figyelni kéne órán és nem álmodozni.

Vik megnézte hol tartanak a könyvben és kinyitotta maga és.

Megpróbált a hátra lévő időben nem elkalandozni. Nehezen ment neki, mert szinte mindig eszébe jutott Dav. Nem tudta elfogadni, hogy nincs többé.

Már 3 hete hunyta le a szemeit David örökre, de Vik még mindig feketében járt és mintha 

Szívét is fekete lepellel takarták volna be. Nem kereste mások társaságát,mert azt hitte, hogy majd Davről kérdeznek és ő nem akart róla beszélni. Félt, hogy ha az emlékeket elmeséli, elfognak tünni az ő gondolataiből.

Kicsöngettek.

Az osztályteremben maradt és olvasott.

-Nem tudom, miért gyászolja ennyire azt a srácot.-beszélt Vik mellett 2 osztálytársa.

-Tudod, mit hallottam?-kicsit halkabbra vette a kát lány a hangját,de Viki hegyezte a füleit.

-Mit?

-Hogy megakart erőszakolni egy elsős lányt és hogy az a csaj bosszúból ütötte el.

-Ez nem igaz!-állt eléjük Viki-Egy részeg férfi gázolta halálra!

-Honnan veszed?-kérdezte gúnyosan az egyik osztálytárs

-Már el is kapták a férfit!

-Miből gondolod, hogy az igazi tettest kapták el a zsaruk?

Vik válasz helyett arcul ütötte a lányt.

-Hogy merészeled?- és már emelte a piros arcú lány a kezét,de szóltak neki, hogy bejött a tanár.

-Ezt még vissza kapod!- mondta Vikinek ésleülta helyére.