Vik egy hete elhanyagolta az edzéseket és a tanulást.

Két-három naponta bement a kórházba és akár órákig képes volt Dav mellett lenni.

-Szegény lány.- mondta egyik nap egy ápolónő az orvosnak.-Sajnálom.Én nem bírnám ki ha egy barátommal ez történne.

Szerdán ismét meglátogatta Davet.

-Szia! Ma nem maradhatok sokáig, Mert anyám megtudta, hogy nem állok valami jól tanulás terén. És most rövid pórázra fogott.

Vik elővett egy könyvet amit itt szokott olvasni és folytatta.

1óra múlva elkezdett összepakolni. Lassan felállt, elköszönt a fiútól és kilépett a szobából.

Pár lépésel később látta, hogy szaladnak a nővérek. Kiabálnak valamit,de nem értette pontosan.

-Hívd az orvost! Egy srácnak megállt a szive.- mondta egy nővér a másiknak

-Melyik szobában van a beteg?

Vik nem hallotta a választ.

-Biztos nem ő. Azt mondták az orvosok, hogy javult az állapota.- mondta magának-És ha mégis?…..Jobb ha megnézem.

Követte a nővéreket. Lassan közeledettek David szobájához.

Viki érezte, hogy valami baj van.Megszaporázta a lépteit.

-Nem lehet ő!Ugye?

Látta, hogy az ápolók eltünnek egy ajtó mögött.

Vik megállt.

-NEM LEHET!- kiabálta és futotta szobához.

Belépett a 323as szobába.

-Vége. Elvesztettük!- ennyit hallott Vik a külvilágból mielőtt elsötétedett volna előtte minden.