Vik vidáman ment haza a ping-pongról.
- De jó kedve van valakinek!- üdvözölte szülője.
- Tök jó volt az edzés!- kezdett bele Viki- Az edzőt ismét kikészítettük. ....a Végén már szinte kiabált!!:) Jól elvoltunk!!:)
- Gondolom, nem bántad meg, hogy fél éve beleegyeztél az alkumba! csak jót tettem veled!!! Rend lett a szobádban és azt csinálhatsz délutánonként amit szeretsz!
- NAh, igen. NE bántam meg. Áh! NAgyon gyorsan eltelt ez a fél év! Mindjárt itt a nyári szünet!
- ÉS a sulinak is vége!
- Jahjah!! Ezt nem szabad kifelejteni!!:)) Végre nem kell majd tanulnom!!Mióta is várok erre?
- hmmmmm. kb egy éve!!
Mindketten nevettek.
Amióta Vik igent mondott az egyezségre, egész jól elvannak.
PEdig Vik elég nehezen adta be a derekát, mert sok baja volt akkoriban.
- El is felejtettem mondani, hogy nem sokára ismét verseny lesz!
- Mész te is?
- Persze!!! Ott a helyem!!
- Kíváncsi vagyok, hogy hogyan ping-pongozol!.......még kedvem is lenne elmenni a versenyre. De sajna a lányom nem akarja, hogy ott szurkoljak neki
- Jaaaaaaaaaaaahj, anya.............elakarsz tényleg jönni?
- Igen!............ne mennyek?
- ha akrasz gyere! max azt látod majd, hogy hogyan fogok bénázni!
-NEm baj! legalább nem fogok unatkozni!:)
- MEgyek tanulni
- OK
 Vik amint beért a szobájába megcsörrent a telefonja. David kereste.