Ő Közelben van Ő..Érzem...NEm sokára kinyilik az ajtó és meg fog jelenni.Mikor már itt lesz és megfogja a kezemet, hogy magával vigyen, nem fogok ellenkezni...NEm akarok...Feladtam a harcot az Élettel... Csak elszeretnék aludni és soha fel nem kelni...NEm olyan nagy kérés ez..Ő biztosan megtenné nekem.És ezért várok rá...Várom, hogy jöjjön és elvigyen...Egy szebb világba...Egy olyan világba,ahol az emberek boldogok....Nem szenvednek semmitől, hisz nincs semmi gondjuk....BOldogok.. Sokáig hittem, hogy jobb lesz az én életem is...Hittem....Tévedtem...De minden ember tévedhet...Ezért vagyun kemberek... Milyen szép lett volna..NAp, mint nap nem úgy hazamenni, hogy tudom otthon, csak az üresség vár rám...A család,amibe születtem nem is várnak, a némaság legalább vár....ÉS,ha mégis még valaminek hiányoznék az nem a veszekedés lenne... De szép volna! Egy szerető család és barátok. A sors mégsem ezt adta nekem...Mit tettem? Miért érdemeltem ezt?? Reméltem....De már nem...Márcsak elszeretnék aludni...örökre... NEm mondhatom, hogy nem lenne szomorú senki a halálom miatt, mert biztos hazudnék...Csak én nem tudok arról a valakiről...Lehet nincs is ilyen ember...LEhet...Minden lehet...LEhet, hogy nem is fog jönni a Segítség, amit annyire remélek... De, én csak várom Őt...Hívom, szólongatom...De nem jön...Miért? Miért nem akarja, hogy vele legyek? Hát már neki se kellek? DE! Mégis! Ő szeret...Itt van...Szólít, hogy vele mehetek...Csöndben vele is tartok...Közben a szívemben megkönnyebülés van..