Szemembl a knnyeim hullnak,
2005.02.25. 20:46
Szemembl a knnyeim hullnak, Nincs erm, hogy boldogsgot mutassak… Gyenge vagyok, nincs az letnek rtelme, Nincs a szvemnek mr vdelme… Szeretlek desem, mg is szenvednem kell, Az emlkek, oly gyorsan futnak el… Nem hallod, pedig bell tombol, Lassan teljesen lerombol. Nem tudok, mr rlni, Csak szpen lassan megrlni. Fj a szvem, rted svrog, Lelkem a kihalt utcn sompolyog. Hol vagy, szksgem van Rd? Mirt hz a szvem Hozzd? Knyrgm, vlaszolj, nem tudok mit tenni, El fogok az let tengerben rkre veszni. Nyjtsd a kezed, hogy megmentsl, S szemedbl sugrozna: szeressl… Szerelem??? Nem tudom… De a szenvedst nem brom… Szavaim az res szobban csengenek, Nem szlnak senkihez elvesznek… Eressz let, messze, hagy szlljak, A szerelmemig meg se lljak… Mr nem rdekel a vilg, Elhalt a szmomra rtkes virg. Eressz, nem hallod, Ne engedem, szvemet nem vallatod. Senki se vagy, de jtszod az eszed, S ezt mr szre se veszed… Gylllek, s csak ezt vltm, Takarodj, szinte knyrgm. Szvembe sebet vgtl, Az emlkekkel elfagytl. Nem akarok tbbet Rd gondolni, Nem rdemes rted szomorkodni. Eressz el vgleg szerelem, Mert a boldogsgot meg nem lelem.
|