Viki lepetten vette �szre, hogy ZSolti nem ellenkezik.
-Ezt nem szabadott volna.- mondta halkan fi�.
-Tudom.-Vik csak ennyit v�laszolt...Hisz � se akarta...VAgyis ott �s akkor nem kellett volna t�nyleg,de mit tehetett.Mintha nem is � maga tette volna. Valaki m�s...� csak hagyta, hogy t�rt�njen.
P�r m�sodperc m�lva ism�t cs�koloztak. De most nem Vik kezdem�nyez�s�re.
Zsoltiban felt�rtek a r�g elfojtott �rzelmek �s nem tudott uralkodni rajtuk....NEm is akart....MAga se tudta mi�rt. CS�kolhatta a l�nyt �s ennyi el�g is volt neki.
-NEm szabad.-t�lta el gyeng�den a fi�t mag�t�l. De hangj�ban benne volt a marad�s.
E mondat ut�n m�r nem sokat besz�ltek csak egym�ssal foglalkoztak.
Vikir�l lassan leker�lt az �sszes ruha.
-M�g mindig ugyan olyan gy�ny�r� vagy.-mondta Zsolti �s mag�hoz h�zta.

Egym�shoz b�jva fek�dtek p�r �ra m�lva az �gyban.
-Ezt nem szabadott volna, ugye tudod?- mondta Zsolti.
-Tudom.
Kopogtattak a szoba ajt�n.
-Ki az? -kiab�lt ki Viki.
-Ki lenne?- v�laszolt egy fiatal gyerek hang.
.Mindj�rt nyitom!- mondta Zsolt, aki r�ismert �ccs hangj�ra.
-Mit csin�ltok???-tette fel k�rd�s�t a kis sr�c.
NEm v�laszolt egyik�j�k sem. Csak gyorsan fel�lt�ztek �s ugy ahogy rendbe szedt�k magukat.
-Megmondom anyunak, hogy kettesben voltatok a szob�ba �s bez�rt�t�tok az ajt�t is!-mondta a kissr�c mikor kinyil�tt el�tte az ajt�.
-Dehogy mondasz b�rmit is a sz�l�knek!-rivalt a gyerekre Zsolti.
Viki egy darabig n�zte hogy besz�lnek majd kis�t�lt a szob�b�l.