-Jobb lesz ha most már hazamegyünk.-szólt ZSolti Viknek.
-Ok. -válaszolt beleegyezően.
Csöndben kiballagtak a korteremből.
A folyosón egy ismerőssel futottak össze.
Zsolti és ZSófi se vette észre egymást. Csak Vik látta meg a lányt.
-Szia!-köszönt rá hangosan.
-Ohh- torpant meg a lány. -Szi-szia...sztok- leppenten nézte, hogy Viki nincs egyedül. Zsoltival van. Az ő barátjával. Legalábbis eddig azt hitte, hogy az ő barátja.
-Szia Zsófi-köszönt ZSolti is. Nem gondolta ő sem, hogy összetalálkozik a barátnőjével. Igy azt sem tudta hirtelen, hogy mit csináljon. NEm gondolkozzon azon, hogy hogyanmondja el a lánynak, hogy vége köztük mindennek. Csak annyit tudott, hogy nem egy kórházban akarta közölni vele sok ember jelenlétében. De a sors ismét közbe szólt.
-Ti itt?-mintha felse fogta volna, hogy mit lát. Kéz a kézben áll előtte a ZSolti egy lánnyal. azzal a lánnyal,akit annyira utált.
-őőőőő....igen....-Zsolti csak ennyit tudott válaszolni. Vik visont ennél talpra esettebb volt.
-Az egyik barátom balesetet szenvedett és haza jöttünk ezért az utazásból.
-Aha....Nekem most mennem kell.....he-he-hellosztok.-és szinte futva ment el.
-Ez ugye,csak egy álom volt?-kérdezte Zsolt Viket
-Nem hiszem. Teljes valóságában állt előttünk a barátnőd.
-ÁH.....Szerinted mit csináljak? MEnnyek utána??
-Szerintem inkább ne.
-De nem igy akartamneki el mondani a helyzetet.
-Hát, nem is biztos hogy felfogta.
-LEhet.
Ezzel lezárták a beszélgetést. Zsolt még sokáig gondolkodott, hogy jelentkezzen e ZSófinál, de végül ugy döntött,jobb ha hagyja szegéy lányt.