Ez a keserves t�z, lassan v�gleg el�z,
Minden b�n�n �t, elfogva az �jszak�t,
Hideg van, f�zom, csalogat az �lom,
Nem hallom szav�t, szerelmem z�log�t.

Sz�ll m�r a f�st, Kormos lett az �st
�gnek a m�gly�k, �sszet�rt lelkem v�rj�k,
Szeretn�k nevetni, de nem tudok feledni,
Fent m�sokat �ldj�k, megtal�lta a p�rj�t.

Mag�ny a vend�gem, t�bb� nem k�rem ...
Elegem van m�r, az �let ennyire f�j?
Vagy velem iylen csak, kegyetlen minden Nap?
Nincs trag�dia b�r, megr�zk�dik a t�j

�sszet�rnek a vir�gok, ellopt�k az �lom vil�got.
De a v�gy nem m�lik el, utols� szirma sem hullik el.
Meg�rdemli a k�nyneket, ki f�lre dob k�nnyeden,
Az �letet nem unni kell, boldog lenni, tudni kell!