Csak várok, várok
2005.09.04. 16:35
égszívem megolvasztottad, Lelkem összeforrasztottad, Hogy legyen mit összetörnöd, Ismételten meggyötörnöd.
Olyan nagyon fáj a magány, Hallgat a fán a csalogány, A rétek színeket elvesztik, A fák lombjukat leeresztik.
Fekete élet, és fehér halál, Lelkem nyugtot sosem talál, A csillag már hiába ragyog, A Kis Herceg már rég elhagyott.
Mindhiába is esdeklem én, Hogy maradj szívem rejtekhelyén, Te álmaimból felébresztessz, Ébrenlétben elmenesztessz.
Egybe folyik nappal, éjjel, Eggyé válnak a szenvedéssel, S míg a pacsirta hangját várom, Gondolatban nálad járok.
Várom, hogy egyetlen szavadra, Piros szín kerüljön a pipacsra, Hogy derűs, színes legyen a világ, Hogy színesen pompázzon a virág.
A halott virágok életre keljenek, A madarak vígan csiripeljenek, Szívem ünneplőbe öltözhessen már, Mert tudja, hogy nemhiába vár…
|