Összetört álom
2005.09.04. 16:32
Szépséges napnyugtát álmodtam, Az órákat már izgatottan számoltam, Vártam az arany színben elköszönő Napot, És feljönni az első fénylő csillagot.
Lehunyt szemeim mögött bújkált ez a kép, A Nap gyönyörűen vöröslött a felhők tetején. Aztán mikor végre kinyitottam szemem, Csalódottan láttam, hogy a Nap már rég lement.
Sötét éjszaka van, még csillagok sincsennek, Nem történt semmi, csak egy álomnak vége lett. Lecsukhatnám szemem, és álmodhatnék újra, Hisz holnap este is lesz szépséges napnyugta.
De ez már nem ugyanaz, ez már másik nap, Összetört álmom már mindörökre elmarad. És hiába jönnek el a következő esték, Ez a napnyugta csak egy összetört emlék.
Csak ülök magamban az éjjel sötétéjéban, Ami egyszer elmúlt, nem jön újra még el. Összetört egy álmom, kicsit belehaltam, Nem kell a vigaszod, kacagj csak rajtam!
Hisz az ilyennek bolondnak csak gúny és kacaj jár, Ki csak az álomvilágban, és sosem a földön jár. Összetört ma egy álom, összetört ma egy egy élet, Magamnak sem vallom be, azt, hogy nagyon félek…
|