A magány szigetén
2005.06.21. 18:15
A magány szigetén számtalanul sokan élnek, Látják ugyan egymást, de sohasem beszélnek. Örömét, bánatát itt mindenki magába zárja, Csak titkon kesereg, hogy nincs egy jó barátja.
Egymás mellett elmennek, fejüket lehajtva, Kikerülik ők egymást, nagyokat sóhajtva. Senki nem köszön, nem kérdez, nem mesél, A magány szigetén mindenki magában beszél.
A magány szigetén egyre többen gyűlnek, Egymás mellett szorosan állnak ők, vagy ülnek. Valaki felkiált: - " Olyan magányos vagyok!" - A többiek is érzik ezt, de mind hallgatagok.
Nem törődik senki a másik jajával, Úgy el van fogalva a saját bajával. Nem tudják ők, hogy problémájuk közös, A magány szigetén a hallgatás örökös.
Ha ezek az emberek megfognák egymás kezét, Megéreznék egymás lelkének halk neszét, A magány szigete a közösség szigetévé válna, Megszűnne a sok ember keserves magánya.
De mert kezét senki ki nem nyújtjaná ott, Nem lesznek ők sosem közösen boldogok... S a magány szigetén egyre többen élnek, Látják ugyan egymást, de sohasem beszélnek.
|