élet a szerelem után 41.
2005.03.30. 22:06
A " reggeli" után Vik elment fürődni, majd felöltözött. bement a szobájukba és látta, hogy még mélyen alszik párja. Jobbank látta, hagy álmodjon egy világot. Cetlit hagyott a konyhában ZSoltinak. " Szia! Remélem jól aludtál! Elmentem a kórházba Gáborhoz! Késő délután jövök haza! Pusy: Vik" Csöndben hagyta el a házat. Az úton sokat gondolkodott az elmúlt napok eseményein..Zsófin és ami vele történt.. Gáboron.. A kórházba belépve egyenes a barátja kórterméhez ment. LEpetten vette észre, hogy vannak látogatóba a fiúnál. VAgyis nem az lepte meg, hogy valaki van, hanem, hogy azt a valakit nem ismeri. Egy korabeli lány volt az illető..Vik csak bámulta. Észre se vette, hogy a lány is nézi őt. Pár perc múlva már bennt volt a szobában. -Szia! -Szia! Csönd. -Emőke vagyok. Gábor ismerőse. -miközben bemutatkozott kezét nyújtotta a másik lánynak. -Viki vagyok..Szintén Gabi ismerőse..És barátja is. -HAllottam már rólad. Gűbor sokszor említett téged! -Téged viszont egyszer se emlitett- akarta mondani Vik, de hangosan inkább nem szólt. Mindketten leültek az ágy mellé és csak néztek maguk elé. Emőke nem sokára ismét megszólalt. -sok jót hallotam rólad! -Igen? -Aha..Például, hogy milyen jól elszoktatok lenni az iskolában. Viknek eszébe jutottak a hülyülések....PAdokon kergetőzések stb...Mosolya elárulta, hogy tudja, miről mesél a lány. -elszoktunk lenni az kétségtelen... -Tudom!-és ő is elmosolyodott. Ismét csönd lett. De nem sokáig... -Én nem rég óta ismerem. Kb. 1 éve. -Aha. -Annyira sajnálom ,ami vele történt. -Én is. Még beszélgetek egy darabig, lényegtelen dolgokról. Egyszer csak Vik arra lett figyelmes, hogy a fiú keze mozog. Hirtelen nem tudott megszólalni, csak tátogott. Eminek nem esett le, hogy mit akar a lány. De nem sokára ő is észure vette. -Hívom az orvost- mondta a lány és kiment a termből. -Jaaahj! Végre!- Vik csak ennyit tudott mondani. Emőke hamar vissza tért egy orvossal az oldalán. A férfi megvizsgálta GAbit. -Magához fog térni,?-kérdezte VIk.. -Sajnos nem lehet tudni..Ez nem ritka esett a kómában fekvő embereknél.. Néha megmozdul a kezük ill. valamui más végtagjuk, de ennyi ....NEm ébrednek fel... -JAaahj..-rogyott össze Viki, szinte egy időben Emőkével.-PEdig azt hittem-mondták mind ketten egyszerre. Egymásra néztek.....De nem volt már mosoly az arcukon. -KÖszönjük.- és eltávozott a férfi. NEm sokára ismét orvost kellett hivniuk. GAbi kinyitotta a szemeit.Körül nézett lassan a helységben majd megszólalt halkan. -Sziasztok lányok!
|