Ez a keserves tűz, lassan végleg elűz,
2004.07.28. 19:52
Ez a keserves tűz, lassan végleg elűz, Minden bűnön át, elfogva az éjszakát, Hideg van, fázom, csalogat az álom, Nem hallom szavát, szerelmem zálogát.
Száll már a füst, Kormos lett az üst Égnek a máglyák, összetört lelkem várják, Szeretnék nevetni, de nem tudok feledni, Fent másokat áldják, megtalálta a párját.
Magány a vendégem, többé nem kérem ... Elegem van már, az élet ennyire fáj? Vagy velem iylen csak, kegyetlen minden Nap? Nincs tragédia bár, megrázkódik a táj
Összetörnek a virágok, ellopták az álom világot. De a vágy nem múlik el, utolsó szirma sem hullik el. Megérdemli a könyneket, ki félre dob könnyeden, Az életet nem unni kell, boldog lenni, tudni kell!
|