"Volt egyszer egy szerelem,
a l�ny r�sz�r�l elhalt az �rzelem.
A sr�c nem tudta elengedni,
m�g mindig akarta szeretni.
�lland�an telefon�lt,
f�lt�kenykedett, ha valakivel sz�ba �llt.
Egyre jobban kezdett f�lni,
elfelejtette szinte, hogyan kell �lni.
Nem mert arra fele s�t�lni,
a bar�tn�j�re ott v�rni.
�gy d�nt�tt er�s lesz,
az �letb�l b�tors�got vesz.
Elment h�t a bar�tj�hoz,
k�zel az oroszl�n barlangj�hoz.
Cs�ngetett, kedvesten beengedte,
abban rem�nykedet, hogy el nem vesztette.
Be�ltek a szob�ba,
sr�c �rezte, hogy minden hi�ba.
A l�ny sz�ve vadul dobogott,
tudta, hogy f�jdalmat okozott.
Nem lesz gyenge,
�gy h�t elkezdte:
"Nem akartalak soha b�ntani,
de Te egyre jobban akart�l �rtani.
Ideje lenne befejezni,
hagyj engem elengedni"
Nem akart hinni a f�l�nek,
nagy f�jdalom maradt lelk�ben.
�gy t�nt meg�rtette,
kupid� ny�la megint megsebezte.
Kis�t�lt csendesen az �let�b�l,
nem k�rt t�bbet az eml�kekb�l.