Élet a szerelem/57.
2005.05.30. 16:58
Vik csöndben rakta le a telefont. Rémülettel az arcán nézte a konyhába érkező szerelmét.
Vik csöndben rakta le a telefont. Rémülettel az arcán nézte a konyhába érkező szerelmét. -Ki volt az kicsim?-kérdezte Zsolti. Nem jött felelet. Zsolti észre vette az ijedtséget a lányon, ezért újra kérdezett, de most már nagy érdeklődést mutatott a válasz iránt. -Dav.-mondta halkan. -Mit akart???- egyre nagyobb csönd lett a házban. -Azt mondta, hogy megfog ölni minket.-mondta tagoltan, de mégis kicsit érhetetlenül. Most Zsolti nézett a semmibe. -Ez nem lehet. NEm hívhatott fel csak így. -Mégis megtette.-mondta Vik, miután már kezdett vissza térni belé az élet. -Azt nem tudom, miért teszi ezt az egészet. -Attól tartok, hogy ez kifog derülni,de addig is felhivjuk JAckson őrnagyot és szólunk neki. Rendben? Pár perc múlva már a rendőrrel beszéltek telefonon. -ok. Kiküldök önökhöz egy járőr kocsit. MAjd ők figyelik a házat. HA bármi van, akkor hívjanak. Ok? -rendben. -Én csak pár óra múlva tudok kimenni Önökhöz, mert még valamit el kell intéznem, ami nem lesz egyszerű feladat. Addig is vigyázz Önökrea két segédem.. Most mennem kell.viszlát. -Viszlát. vik nem sokára megszólalt,de csak ennyit mondott: -Félek. 10perc múlva autó hangját halloták, amint megáll a házukkal szemben.Viki kinézett a z ablakon és megpillantot egy rendőr autót. Kicsit megnyugodott, de rá pár perce megszólalt az ajtó csengő. Összerezzentek. de eszükbe jutott, a nem messze parkoló kocsi. Elfelejtvén megnézni, hogy ki van az ajtó előtt, kinyitották azt. Egy ismerős arc tárult eléjük. Dav volt az.
|