Élet a szerelem után 40.
2005.03.30. 22:05
Másnap délben csöngött a telefon Vikiéknél.. Vik elsőre megsem hallota... Pár perc múlva lassan kikászálodott az ágyból és leballagott a földszintre, ahol a zaj forrása található volt. -Igen?-mondta félálomban a kagylóba -Szia, kicsim! Anyu vagyok! Hogy vagytok? Pár pillanat csönd következett..Viknek elég sok időbe telt, hogy felfogja ki hivta.. -Szia anya!Kösy jól vagyunk! -Sajnos rosszt hirt kell közölnöm. Vik arca hó fehér lett...Rossz hír? Ő nem akar több rossz hírt hallani. Mi lenne ha most simán letenné a telefont és később azt mondaná, hog megszakadt a vonal..Olyan egyszerű lenne...ÉS nem kellene egy ujjabb "rossz hírrel" élnie. Igaz, csak egy ideig...Hisz anyja, ugyis újra próbálkozna, és egyszer felkell vennie a telefont. Végül csak ennyit mondott: -Mi az? -Sajnos itt kell maradnunk még legalább egy hetet! -Oh!-könnyebült meg- Csak ennyi az egész?-akarta mondani, de helyette, csak ezt válaszolta: Hogy hogy? Mi történt? -VAlami közlekedési sztrájk van..Ennyit tudunk... -Jaaahj. -Kifogjátok birni még egy hétig?-Úgy kérdezte, mintha lenne más választás, ha azt mondaná a lánya, hogy nem... -Valahogy majd csak megleszünk.... -Ok szivem...Mindenetek meg van?-érdeklődőtt tovább. -Igen.. Igen... -Tényleg! ÉS hogy van Gábor? -Ugyanugy...VAgyis még kómában van...de levették már a lélegeztető gépről. -Nah! -IGen..Valószinű ma dlután is megyek meglátogatni-mondta,de inkább magának, mint szülőjének. -Ok kislányom!.. -Pusilnak a többiek! -Én is üdvözlöm őket!! -ÁT adom! -ok! -NAh, lassan lekell tennem, mert távolsági hivás, tudod! -Aha.... -Szia!!! Légy jó! -Szia! MEgszakadt a vonal. Vik vissza akart menni aludni, de tudta, hogy ugyse, tudna..Ezért inkább neki állt reggelit csinálni, ami inkább tízórainak, vagy ebédnek felelt volna meg.
|