Otthon(Kosztolányi D.: A kulcs folyt.)
2004.09.20. 20:07
Otthon anyja fogadta a fiút. - Szia Pista! MEgkaptad apádtól a kulcsot? Pista némán átnyújtotta és utána letörölte a könnycseppeket az arcáról. - Valami történt? - kérdezte édesanyja Pista nem szólt továbbra sem, csak állt csondben a szülője előtt. . Mondanálvégre valamit?? Baj van?? - Apa........ - csak ennyit mondott. Majd berohant a szobájába. Anyja utána ment és estig vígasztalta. atkács IStván mikor hazért, nem fogadta meleg vacsora, mint eddig. - Júúlii!!- kiabálta felesége nevét, de nem jött válasz. Körbe járta a házat, de sehol se lelte családját. Végül a gyerekszobába is benézett. MEghökkenve látta, hogy feleségeés fia beszélgetnek. - Hol a vacsorám? - kérdezte köszönés helyett. - NEm főztem. - válaszolta ridegen Júlia. - Hát, mit csináltál egész nap? - Semmit, vagyis beszélgettem a fiunkkal! - Áááhh! És megtudhatnám, hogy miért? - MIért???!!! MIért beszélgettem vele??? Kérdezted tőle valaha is, hogy miulyen volt az iskola?? VAgy egyáltalán beszélgettél vele valamikor is??? - Nincs nekem időm ilyen hülyeségekre!! - NEked semmire sincs időd! Csak a munka a fontos!! Azt se vennéd észr ha betegek lennénk!!! IStván válasz helyett arcon ütőtte feleségét. Pisti, aki némán hallgatta eddig szülei veszekedését , most odaszaladt anyjához és átölelte. Apja elment szobájába és bezárkozott. Másnap reggel ismét nem találta a családját. Mindenütt kereste őket, de nem akadt rájuk sehol. Csak egy cetlit talált a konyhában. Ez állt rajta: "NE keress többé bennünket!"
|