Megy a v�ndor az erd�ben, egy kis patakn�l meg�ll,
Meg�ll a csobog� v�z partj�n, iszik, le�l, �s medit�l.
Csukott szemei m�g�tt l�tja a patak tiszta k�k viz�t,
Sz�j�ban �rzi enyh�t�, kellemes, hideg, j� �z�t.
Agya tiszta, lelk�ben semmilyen �rzelmek nincsenek,
Nem gy�trik �t f�jdalmak, nem gy�trik �t f�lelmek.
Gondolatok t�rn�nek r�, de azon nyomban elnyomja,
Egy s�hajt�ssal a m�ltat, s j�v�t cs�r�j�ban elfojtja.
Csak a jelen ami sz�m�t, a k�k �g, a forr�s vize,
A lombos koron�j� v�n f�k, k�zt�k a Nap megt�rt t�ze,
A v�ndor fel�ll, �s �tnak indul. Botj�ra t�maszkodik,
Csak megy-megy az erd�ben �, �s soha m�r nem �lmodozik.


Est�nk�nt a f�ldre fekszek, csak egy takar� hi�nyzik,
Igaz�b�l nem is a testem, a lelkem az, ami f�zik…