Élet a szerelem után/50.(!!!!!)
2005.05.19. 17:01
Vik másnap reggel arra ébredt, hogy ma beszélnie kell Gáborral. NEm halaszthatja tovább a dolgot, mert mindkettőjük csak egyre rosszabbul érezné magát.........
Vik másnap reggel arra ébredt, hogy ma beszélnie kell Gáborral. NEm halaszthatja tovább a dolgot, mert mindkettőjük csak egyre rosszabbul érezné magát. Telefonnal a kezében jelent meg a konyhában, ahol Zsolti már a reggelit csinálta. -Szia!- köszönt a belépőnek a fiú. Vik csak integetni tudott neki, mert a telefon kicsöngött a hivottnál, Gáboréknál. 3. csengetés után egy ismerős hang vette fel. - Igen? -szólt álmosan a kagylóba Ibolya néni. -Csókolóm Ibolya néni!- üdvözölte Vik- Elnézést a korai zavarásért. -Nincs korán, aranyom! Csak tegnap elég fáradt voltam és kivételesen sokáig aludtam. De gondolom, nem ezért hívtál. Gábort keresed? -Igen. -Mindjárt szólók neki! Épp fürdik. -Köszönöm. -GÁBOR!!!-lehetett hallani a kiáltást. VAgyis inkább ordítás volt.-Telefonod van! Viki az!- Vik kicsit el is huzta a fülétől a a telót. -Egy pillanat és jövök!-kicsit halkabban lehetett hallani a választ, ami feltehetőleg a fürdőből jött. -Ok. - mondta Vik automatikusan. -Tessék?- szólta kaglóba Ibi néni. -semmi, semmi.-mondta mosolyogva a lány. Pár perc csönd következett. MAjd egy barát szólalt meg. -Szia Viki. -Szia. -Bocs, hogy megint zavarlak. -Lassan rákell jönnöm, hogy te mindig a nem legmegfelellőbb pillanatokban szeretnél velem lenni.-mondta Bágor, de mintha inkább magának mondta volna. -Bocsi.-Vik lassan kezdett elmúlni az idegesség a lányban és kezdett önmaga lenni.-Ez vagyok én! -Igen, Viki ez vagy te! De gondolom nem azért hívtál, hogy megvitassuk ki vagy te. -Jah, igen. NEm ezért. Azt szeretném megkérdezni, hoy nem ebédelhetnénk ma együtt. -Ha szeretnéd. -Igen. -Ok.. -őőő. örülök. Akkor 12körül nálatok leszek. Ok? -PErsze. De nem lehetne inkább fél 1. Mert még felkéne ébrednem. Vik ránézett az órájára. 11 óra. -NEm elég neked 1 óra, hogy feébred és magadhoz térj???? -Nem!- hangzott a rövid válasz, de hallani lehetett az öröm hangját. Azt az örömöt, mikor egy barát végre hallhatja a másik hangját. -Jah! Bocs. Elfelejtettem, hogy neked egy élet is kevés,hogy felébredj. -Igen! De gondolom nem akarsz egy életet várni, hogy beszélj velem. -Eltaláltad!- mindketten egyszerre kezdtek el nevetni. -Szóval akkor félegy nálunk. -Igen. -ok. Akkor szia! -Hali! És elnémult a készülék.
|