Arcomba csap a süvöltő szél,
2004.07.28. 20:06
Arcomba csap a süvöltő szél, Talán újabb fuvallatot remél, A szellő borzolja a hajamat, Elnyomja a suttogó szavamat.
Bennem üresen kong a lélek, Nem számít, mit rejt az élet, Már elveszett vagyok nélküled, Nem bánom mit hoz a szürkület.
Mikor fájt, az álmokba menekültem, Csak feküdtem, lélekben sebesülten, Szenvedtem csak a vágyaimból éltem, Viszont ha láttalak, mégis reméltem.
A sebek nem fognak idővel gyógyulni, Ez a fájdalom, túlságosan is valódi, A lélek sikolya utamon végig kísér, Túlvilági suttogása szellemként kísért.
|