A szomor� f�z lel�g� �gai k�zt �cs�r�gt�nk,
A fa hatalmas t�rzs�nek h�ttal nekid�lt�nk.
Ki sem l�tsz�dtunk a lombkorona al�l,
Hallgattuk, ahogy egy csalog�ny dalol.

A mad�rka hangja gy�ny�r�s�ges volt,
B�r sz�momra nagyon szomor�an sz�lt.
Meg lehet, nem a mad�rf�tty volt szomor�,
Hanem az �n sz�vemet mardosta a b�.

Elt�nt boldog id�k j�rtak az eszemben,
B�rcsak a r�gi id� m�g vissza j�hetne!
Egyik�nk sem sz�lt, de egyre gondoltunk,
Hol van m�r a gy�ny�r�, sz�p m�ltunk?

De ami elm�lt, az m�r nem j�n vissza,
A jelennek kell �lni, ami m�g tiszta.
Nem lehet tudni, h�feh�r, vagy fekete lesz,
Ad valami sz�pet, vagy majd ez is elvesz?

A jelen�nk pedig a j�v�nknek a m�ltja,
Ez az �let�nk foly�sa, ez az �let �tja.
Hol vesz�t�nk, hol nyer�nk az �let j�t�k�ban,
De tal�lkozunk mi m�g itt a f�zfa �rny�k�ban.

Szomor� f�zfa �rny�k�t egy s�rk�re veti,
A m�rv�nyk�v�n arany bet�s felirat hirdeti:
Hogy itt fogok nyugodni �n is mind�r�kre,
Te egy k�nnycseppet hullatsz a fekete f�ldre…