Élet a szerelem után/13
2005.01.15. 15:34
-Hol vagyok?- Vik első kérdése ez volt mikor ébredezni kezdett.
-Jaahj kislányom! Végre felébredtél! Annyira aggodtam érted!- mondta anyuja és közben hívta az orvost.
-Mi történt?- kérdezett tovább
-Elájultál pár napja és azota nem tértél magadhoz.-mesélte szülője
-Daviddal mi van? Ugye csak álom volt, hogy meghalt?…..Egy rossz álom….Ugye?
Nem kapott választ. Anyuja csak némán állt és lassan könnyek szöktek a szemébe.
-Anya!…Mondj vmit! Mondd, hogy nem igaz!- szinte kiabált
Az ajtóban megjelent az orvos.
-Szia Viki! Hogy vagy?
Most Vik maradt csöndben.
-Jobb lesz ha most lepihensz.Az ápoló nő mindjárt be ad egy nyugtatót.
-Nyugodt vagyok!-szólt közbe az orvos beszédébe
-Jó napot nővér!-köszönt az épp belépő hölgynek.
Nem sokára ismét álomba szenderült Vik. De tudata nem akarta és hamar újra magánál volt.
Egy látógatója érkezett miközben szülőjével beszélt.
-Szia!- köszönt a lánynak az ajtóban megjelent hölgy.- David mamája vagyok. Már beszéltünk telefonon, de nem volt szerencsém bemutatkozni. Katalinnak hívnak.
Lassan beljebb lépett a szobába. Fekete ruhája szinte elnyelte a fényt a helységben.
-Jobb lesz ha most elmegyek. Ugyis szomjas vagyok. Meglátogatom a büfét. Kértek vmit?-mondta Vik mamája, de tudta, hogy válaszuk nem lesz.
Miután ketten maradtak Viki szólalt meg előbb és ezzel megtörte a szobában lévő csendett.
-Sajnálom ami a fiával tötént.
-Tudom, hogy sajnálod.
Ismét némaság töltötte be a helységet.
-Hoztam neked valamit. David fiókjában találtam- és átnyujtott egy boritékot lánynak.
-Viknek.- olvasta hangosan a lány és már akarta kibontani, de a hölgy rátette a kezét.
-Ne itt bontsd ki. Majd ha kettesben leszel vele.
Vik eltette a levelet tartalmazó borítékot.
-Hogy vagy?-szólalt meg Katalin
-Mintha egy álomban lennék. Azt várom, hogy felébredjek.De ha nem a valóságban lennék akkor nem fájna
ennyire a szivem.
-Én is vagyok vele.
Egy ideig még beszélgettek majd a hölgy felállt.
-Jobb lesz ha most pihensz.Szia!
-Csókolóm!
|