Valaki egyszer nekem azt mondta könnyű feledni,
2005.02.25. 21:03
Valaki egyszer nekem azt mondta könnyű feledni, Az életemben nem fog fájni valakit, elveszteni. Tévedett, mert a mai napig fáj Rá gondolni, Ha bajban vagyok, hozzá akarnék szólni… Nem lehetséges, még mindig Téged kereslek, Hogy Veled együtt mindig nevessek… Mikor meghaltál, elvitted a mosolyom, Cserébe hoztad az én kegyetlen szomorúságom. Miért? Miért kellett, hogy ennyire fájjon? Nem akarom, hogy mindenki engem szánjon… Boldog voltam, amikor találkoztunk, A saját terveinkről együtt álmodoztunk. Mikor haza értem, még vidám voltam, Mindenkihez kedves szavakat szóltam. Régóta hiányzott akkor belőlem a nevetés, De a mai napig nem megy a felejtés.. Benne vagy minden gondolatomban, Éjjelente megjelensz az álmomban.. Felidézem, a kedves mosolyod, Eszembe jut a jég hideg koporsód.. Soha nem tudtam, hogy egyszer elmész, S távozáshoz engedélyt tőlem nem kérsz. Megtetted, a vidámságban egyedül hagytál, Pedig az életben oly sok mindent akartál… A Hold, mely akkor is sárgán világított, Az én szívem a fájdalomban izott.. Napok teltek, de nem tudtam felfogni, Hogy egyszer Te fogsz szomorúságot okozni… Hittem, hogy mindig mellettem leszel, Nem a temetőben fekszel… Vártam, hogy eljössz, s ajtót nyitok, S megfejtem a nagy titkot.. Nem jöttél, órákon át a kapuban vártalak, Az illatoddal együtt érezni akartalak... Minden megváltozott, Mert az élet átkozott.. Kimentem egy nap, szívem húzott, Szívembe fájdalmat hozott… Most értettem meg, hogy elmentél, De egy darabot belőlem elvittél.. A szikrát, ami a szeretet volt, A virág melletted már holt.. A kezembe 12 szál rózsa, Mely az álmodat óvja.. 12 évig tartó álomba illő barátság, de az élet már csak egy hazugság… Könnycsepp folyt le arcomról, melyet szétmorzsoltam, Tudtam, hogy aznap örökre megváltoztam…
|